széplány41 honlapja

 

Gyermekekkel kapcsolatos versek

 

Altatódal!

Fáradt holdfény andalog az égen,
alszanak a csillagok egymás mellett, szépen.
Vigyáz rájuk a bölcs Hold, az égi Apa,
bezárlak én is kicsi fiam, karjaimba.
Alszik már az autó, a papa, a mackó,
a könyvek, a rajzok és a játékkuckó.
Kicsi lepke, kicsi vidra,
vigyáz rád és az álmaidra.
Reggel minden új lesz, új nap virrad,
Aludj kincsem, mindjárt pirkad.
Nekem a világ maga vagy Te,
az én kicsi fiam maradsz mindörökre.

 

Felnőtté válás!

Egy buta kisgyerek, ki naivan szeret,
Gyermeki szemmel lát, soha el nem feled.
Kétségbeesik, ha rosszat tesz,
Retteg, hogy következménye lesz.
Reméli a bocsánatod,
De te eltiporhatod.
Hisz nem más ő, egy buta kisgyerek,
Kit ha felnősz, könnyedén elfeledsz.
Ő emlékezni fog, imádkozik érted,
Mosolyogva gondol rád, egyszer majd megérted.
Buta felnőtt leszel,
Sorra rosszat teszel.
Mosolyogva elevenedik fel a gyermek,
Ki voltál, s ki csaknem elveszett benned.

 

Életünk értelme!

Egy új, csodás élet forrásai lettünk,
minden nap együtt kelünk-fekszünk,
ő lesz a mi pici gyermekünk.

"Itt vagyok Anya, én már most is élek,
törődj velem, hisz nagyon szeretlek.
Engedd, hogy a világra jöhessek."

Furcsa rosszullétekkel hívja fel a figyelmem,
bolondozik velem, hogy észrevegyem,
hiszen már két szív dobog bennem.

Kicsi szíve izgatottan ver, csak várja szüntelen,
hogy minél hamarabb megszülethessen.
Szakadatlan ölelhessem én és a kedvesem.

 

Ez minden...

Szerelemnek édes gyümölcs,
Méhemnek kicsiny gyermeke.
Világra jössz majd egy szép napon,
Elszenderülsz két karomon.
Az angyalok könnyfátyolától kísérve
Megérkezel hozzám egy reggel.
Felsírsz, hogy tudasd: létezel,
Világba kürtölöd: élhetsz...
Pici vagy, egy csepp boldogság,
Mely örök tavaszt hoz rám.
Védtelen vagy, de védelek,
Karomba emellek, szeretlek.
Éhes vagy, enni kérsz,
Éles hanggal követeled, mi jár Neked.
Boldogan teljesítem szíved minden kis óhaját.
Rám nézel szemed kék tengerével,
Ártatlanul, tele reménységgel.
Megtudom, mi a földi boldogság,
Mikor magamhoz ölelhetem vágyam tárgyát.

Ez minden, mire vágyom,
Ezen a kerek nagyvilágon.

 

Gyermekem világa!

Érted-e fiam, a nyelvet mit beszélek
a füledbe súgott szót, szeretlek,
vagy elég hallanod a versnek ritmusát,
hogy megértsd a hozzád írt prózát?
Világod nyelvét kevesen ismerik
jelzéseid néha félre értelmezik,
én értem minden szavad
tudom, hogy milyen tiszta vagy.
Azért vagyok neked,
hogy boldoggá tegyem az életed.
Megóvjalak minden rossztól,
az emberi gonoszságtól.
Kicsiny világodba beengedtél,
feltétel nélkül megszerettél.
Fohászkodom mindennap,
hogy sokáig velem maradj!

 

Gyermekem!

Nem szólsz, nem mondod el
mi fáj, mi az mi érdekel.
Csillogó szemeid sem beszélnek másról,
csak hogy távol vagy fiam,
nagyon távol.

Egy más világ, hová senkit be nem engedsz,
puha kis kezeddel mégis engem melengetsz.
Téged szeretni, csak őszintén lehet,
pénzért nem vehet senki Nálad kegyet.

Nincs a földnek olyan drága jussa,
mi arcocskádra angyal mosolyt csalna,
mint a csók, mit arcodra lehelek,
és halkan súgom Neked
nagyon szeretlek!

 

Megérkeztél!

Incifinci voltál, kicsi ember-csíra,
Elindultál nőni, hogy rátérj majd az útra
Amit neked szántak a sors csillagai.
Hogy mi vár, nem tudtad, fognak-e bántani?
Lesz-e mindig kenyér, néznek-e rád, aki
Tiszta lappal indulsz, mégis bepiszkolódsz?
Amerre fúj a szél, te arra forgolódsz?
Most még nem értheted magadat félted,
Törekszel kifelé, ott már várnak téged!
Ki ez a néni itt? Kedves és jó puha...
Olyan gyengéd veled, hívd csak őt úgy: Mama.
És az a bácsi ott? Egyre csak villogtat!
Mégis jó, ha megfog, ölében elringat...
Őbelőlük nőttél, szerelmükből lettél,
Kicsit később vártak, de te megérkeztél!

 

Sérült gyermeklelkek!

Olcsó borok gőze, füstök mély homálya
borús gyerekkorunk kegyetlen átjárja.
Egymást szorongatva felnövünk sötétben,
magányunk mélyében, fájdalmunk ölében.

Mint háborús hősök vergődünk kínokban,
lelkeink feküdnek vájatlan sírokban.
Kopasz babák vonaglanak kezeinkben,
korcs éjszakák könnye szárad szemeinkben.

Gyerekként kisírjuk jövendő életünk,
és felnőttként már kevesebbet szenvedünk –
mondják az okosok: így tanít az élet.
De örökké-sérült lelkeink már mindig félnek.

 

Fiamnak!

Mint esőcsepp a tengerbe
pottyantál az ölembe,
lettem apja a gyermeknek
egy beteg testbe zárt léleknek.

Nem tudtam, mihez fogjak,
jó szülővé miként váljak,
hogyan könnyítsem meg neked
élni emberként az életed.

Fájdalmadban együtt sírtunk,
örömödben osztozkodtunk,
megmutattad, milyen lehet
a feltétel nélküli szeretet.

Megtanítottál szeretni,
mások problémáját átérezni,
fogyatékkal élőket segíteni,
velük boldogan együtt élni.

Köszönöm, hogy elfogadtál,
apád helyett apának szólítottál,
áldom az Istent, hogy vagy nekem
drága egyetlen gyermekem.

 

Kicsi Napsugaram!

Drága kicsi lányom úgy hiányzol nékem
Nagyon szeretlek s nem feledlek téged
Nézem képeid és nagyon remélem hogy
Egyszer még játszhatom még véled

Nagyon szeretlek imádlak érted
Nem hagylak el soha soha téged
Huncut kis nézésed könnyet csal szemembe
Huncut kis nézésed vigasz nyújt szívemben

Drága kicsikém vigyázz anyára
Nem lehetek mellette mert nagyon el hibáztam
Szeretetem a tiéd s ha úgy hiányzok
Öleld meg anyucit s majd jobb lesz meglátod

 

Üzenet!

Gyermeked szemében csillog a jövő,
benne titkos vágy, választ követelő...
Álmodik, olykor megsérül a szárnya,
nyújtsd felé kezed, segítsd, hiszen várja!

 

Altató!

Aludjál csak kis virág
Boldog álmodat
Öröm szője át
Anyuka vigyáz rád

Míg te álmodol
Mindenütt csend honol
Piros kis orcádon
Boldog, szép mosoly

Korán ha kél a nap
Arcodra mosolyt rak
Én akkor is ott vagyok
A mosolyod rám ragyog.

 

Pici lány!

Hamarosan egy éves leszel
s már minden érdekel
kíváncsian nézel a világra
szemeidet nagyra tárva
szótlanul figyelsz s tanulsz
és nem sokára elindulsz majd
a nagyvilágba
jusson majd eszedbe
ez a néhány sor és tudd, hogy valakinek te mindene lettél
mikor meg születtél

 

Kis Bence!

Mennyi kedvesség, báj rejlik egy gyerekbe
Alig várod, hogy vegyed az öledbe
Gőgicsél, kacag, sír is ha kell
De csak te tudod, mi az mi neki kell.

Aztán járni tanítod, kitárod karod
Botladozik még, de azért már halad
Végül elindul a kisember, s ez már siker
A boldogságtól az ember szólni sem mer.

Már két éves vagy kis Bence
Mindenkinek kedvence
Jössz, mész, be nem áll a szád
Vigyáz rád a te édesanyád.

Mosolygós  szemed gyönyörű
Beszédedtől kedvem is felderül
Olyan jó édesanyának lenni
Mert csak az tudja gyermekét igazán szeretni.

 

Fiamhoz!

Úgy gördülsz a sorssal,
s élsz kis városodon belül,
akár a zárt kertben őszi falevél,
vagy mint kalitkába zárt madár,
hol világot vágyva, hol rezzenéstelenül,
megállva a sarokban, legbelül.

Kis szobád ablakán gondolatban belesek,
ha függönyöd behúzatlan engeded,
ezerféleképp ismertelek, de még mint gyerek -
kit már régóta nem ölelhetek.

Van úgy, hogy otthonnak tűnik a szobád,
máskor idegen, s lehetnél távolabbi helyeken,
de érezni miért nem mered,
hogy átölelni vágy már régen,
minden vihar ellenére anyád,
ki akkor is, mindig is szeret.

 

Altató/2

Szikrákat szór a megvadult éjjel
árnyakat kerget a házak falán
dübörög minden amerre lépdel
könnyei potyognak... sír is talán...

tüzeket lobbant, s leheletével
messzire fújja a csillagokat
gyermekem ne félj téged nem ér el
aludj csak nyugodtan: Szép álmokat!

 

Gyermekemnek!

Rengeteget álmodoztam Rólad gyermekem,
Tudtam, hogy eljön az idő, mikor itt leszel nekem.
A hasamban hordtalak, szívem szíveddel dobbant,
A gyertyaláng lelkemben gyönyörű lángra lobbant.
Dúdoltam, daloltam neked dalokat, verseket,
De csakis a világon a legszebbeket.
...
Telt-múlt az idő, s eljött a tél,
Csoda történt akkor, mert Te megszülettél.

 

Új élet boldog percek!

1.
Boldogság járja át szívemet,
harmadik gyermekem megszületett!
Életet adtam egy pici embernek,
akit mostantól óvnak és szeretnek!

2.
Nagy fiam és egyetlen leányom,
ahogy ők ölelnek, szeretnek, imádnak.
Leírhatatlan érzés ami körbe vesz,
ettől a szívem örökké boldog lesz.

3.
Boldogok ők is, szeretetben élnek,
gyengédek, ártatlanok, okosak és szépek.
Megköszönöm sorsomnak, amit én tehetek,
három csodás gyermeknek édesanyja lehetek!

 

Pici baba ha születik!

Nagy szerelem, hogyha lángol.
Anyuka lesz majd a lányból.
Fehér gólya száll a házra.
Világra jön kis babája.
Fürdő vizet, ha éri teste.
Anyja méhe jut eszébe.
Kézzel, lábbal, ha integet.
Így üdvözöl tégedet.
Apró szemei, ha ide-oda mozognak.
Keresi, kutatja az alakot.
Hangokat hall, de embert nem lát.
Hiányolja édesanyját.
Nagyon nagy még a kötődés.
Kell neki a törődés.
Ha megfürdeti, megszoptatja.
Puha pólya betakarja.
Apró keze kalimpál.
Aztán újra elszundikál.
Pici szája mosolyt formál.
Angyalokkal úgy szaladgál.
S ha a köldökzsinór leszárad.
Új emberkéje lesz ő e világnak.

 

Játék a nevekkel...

Legszebb név a Dalma,
róla szól a dal ma,
andalító, mély zene,
dús virágok kelleme,
hangok birodalma:
Dalma... Dalma... Dalma...

Árvácskának szirma,
bársony-kék a Lilla,
sűrű tinta, mély-lila,
erdőn érő áfonya,
fecske farka - villa:
Lilla... Lilla... Lilla...

Csilingel a Csenge,
mintha csengő lenne,
játszi csermely, kis patak,
csillagfényes ég alatt,
halkan szól a csendbe:
Csenge... Csenge... Csenge...

Illatos a Jázmin,
fénylik benne száz szín,
szirma mégis hófehér,
hűs, akár az esti szél
Kelet éjszakáin:
Jázmin... Jázmin... Jázmin...

Lassan lengő hinta,
benne ül a Linda,
égen úszó fellegek,
fűben játszó gyermekek,
hinta meg palinta
Linda... Linda... Linda...

 

Altató!

Kicsi kincsem szemem fénye,
Mamikának ékessége,
Csukd be kicsiny szemecskédet,
S elmesélem, hogy volt régen.

Angyalkákkal éltem szépen,
S tündértáncot jártam éppen,
Mikor hófehér nagy paripáján
Egy herceg szárnyalt oda hozzám.

Rám nézett én Ő rá néztem,
S szerelemtől lázban égett.
Megvívta hát harcát értem,
Százfejűvel nyomban végzett.

Esküvő lett s lakodalom,
Táncra perdült sokadalom.
Boldogságban éltünk hosszan,
S szerelmünk gyümölcse Te lettél mostan.

 

Édes kisfiaim!

Édes kisfiaim,
Mindenem vagytok,
Éltettek nagyon,
Értetek vagyok.
Minden vágyam,
Felnevelni titeket,
Hogy az életben,
Megálljátok helyetek.
Létezni tudjatok,
Bárhol is vagytok,
Ha fájdalom ér,
Mindig megtaláltok.
Örömmel fogadlak,
Segítek mindenben,
Hogy talpra álljatok,
Újból az életben.
Látni akarom,
Sugárzó arcotok,
Boldogságban úszó,
Valóságotok.

 

Minden apró pillanatban!

Minden apró pillanatban,
a Nap aranyló fényében,
s a Hold ezüst karjaiban,
születnek még csodák.
S, egy új szívvel dobog tovább,
ez az őrült, nagy világ.



Sok elvesztett harc után,
sok aggódó édesanya tekint
most gyermekére.
Születnek még nagy csodák,
s az alkonyat messze száll,
egy életen át.

 

Csillag...
(Karcsikának sok szeretettel)

Mindig gondoltam egy kicsiny csillagra,
Kinek fénye csak nekem ragyogna...
Álmomban is láttam ezt a csillagot!
A fénye csak nekem ragyogott!

Kicsiny csillag... fénylő égen...
Eljöttél hát, hogy legyél nékem...
Piciny vagy, s fényesen ragyogsz,
Ilyen csillagot, csak Tőled kaphatok!

Eljöttél, hogy megváltsál,
Hogy életem tereld,
Ha rossz úton járnék,
Megfogjad a kezem...
Te vagy Élet,
Te vagy a Kincs,
Ilyen a világon még egy nincs!

Köszönöm, hogy Vagy,
Köszönök Mindent,
Te vagy a világon a legnagyobb KINCSEM!

vissza a címoldalra





 
E-mail:
Jelszó:
 Regisztráció
Elfelejtett jelszó
 
 
 
Szerinted milyen a honlapom?
Eredmények
További szavazások
 


donerika.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!